Kezdik a legtöbb iskolában az első tanítási napon a tanítónénik, bácsik a tanévet szeptemberben. Pistike, Marcsika, Petike stb elmesélik szépen, hogy Bajatonon, Krétán stb nyaraltak és milyen jó volt. De az a huncut Béci csak vigyorog mint a tejbetök. Ő nem nyaralt ilyen ócska helyeken. Ő igazi kalandtúrán vett részt: kipróbálta a régiek gyűjtögető, vadászó életmódját no nem olyan bergrillszesen, hanem amolyan jó magyarosan. Ledobatta magát Rétságon. Mivel semmi nem volt nála, még egy kulacs sem, így előbb végig kellett gondolni mi kell a túléléshez. Először is tűz, az kell. Másodszor a városi dzsungelben mielőbb pénzt kell szerezni. De hogyan? Fel kell mérni jó túlélő módjára a terepet, hol leselkedik veszély, hol lehet tüzelőt szerezni, hogy éccaka ne fázzzon és a vadakat is elijessze, ha meg talál, és jó sokat, akkor még aká' pízt is tud belőle csinálni, ami ugye feltétlen szükséges, hogy nyolcévesen túlélje a betondzsungelt, de legalábbis apjanak tudjon venni ajiba egy kis keceli koccintóst, vagy hogy híjják... ígyhát hősünk elindult felfedezni a terepet, gyorsabban talált tüzifát mint amilyen gyorsan bergrillsz megissza a "fantáját". Nézte, csendben odaosont, nehogy elszaladjon a sok tüzifa. Ahogy nézi az nem is tüzifa, hanem egy egész kerítés, de biztos nem kell senkinek, hiszen leszerelték és csak úgy ott hever. No akkor jó is lesz az, gyorsan felkapja hősünk a 4 méternyi anyagot és uccu neki szalad is a civilizáció felé. Történetünkben annyi a különbség bergrillsz és ő közte, hogy míg ber tudja, hogy filmezik, Béci nem tudta, így a "vadállatok" hamar rátaláltak, mert bizony valami fránya kamera felvette az egészet. Sebaj, majd Béci jövőre újra megy túrázni, vagy talán már délután?
Béci kívül Jocónak is fantasztikus nyara volt. Kipróbálta, hogy milyen a műhaj, és egyáltalán milyen érzés az adrenalin az agyunkban. Történt ugyanis, hogy Jocó, apa és anya elmentek plázázni. Így családostul sétáltak a plázában, amikor megláttak egy fodrászüzletet. A kis Jocó már csecsszopó kora óta mániákusan imádta a műhajat, és a csavarókat. Más gyerek mecsboksszal, meg verdákkal játszik, ő addig hajcsavarókat gurít a műhaj garázsba. Ígyhát Jocó szemet vetett mindarra a gyönyörűségre, amit az üzletben látott, és ahogyan apa is tanította, amit megfogsz az tiéd, ezért Jocika teljesen természetesen kipótolta tüsire vágott barna haját szőke tincsekkel, melyekbe néhány hajcsavarót aggatott, anya büszkén nézte kisfiát, majd hazaindultak...
A fenti kéz sztori kicsit sarkítva de megtörtént. És az ég tudja hány jocó, béci szaladgál ma is az utcákon? Gratulálok a szülőknek....
