Nem áll szándékunkban nyúlni egyik nagy kedvencünktől BKV Figyelőtől, de ezt most kaptuk. Igaz, nemcsak olyan lopás van, amikor a gyerek benyúl a zsebedbe, táskád, hanem amikor a pénztáros matematikailag agyhalottnak néz.

Szépjónapot
Meglehet, hogy tényleg vannak ennyire alfa tudatállapotban dolgozó bérletértékesítők a BKV-nál, és csak paranoiás vagyok, de nekem kicsit fura, hogy a keletinél a metro két mozgólépcsője közötti kis bódéban már másodszor akartak rosszul visszaadni.

Az első eset úgy egy hónapja és plusz pár napja történt, akkor egy egész ötvenest felejtett el odaadni a nő, de kora reggel volt, így ez elnézhető. Mindegy, Én már ébren voltam és követeltem az 50est, mert kell majd a kávéautomatához, meghát amúgyis az az enyém (!!!).

A második alkalom kedden történt, ekkor viszont már 300 forintot felejtett el visszaadni a kedves és mindig becsületes jegyeladó. A BKV becsületkódexe szerint él, így, gondolom ez is csak figyelmetlenség volt.

Most biztos sokan azt fogják mondani, mekkora smucig vagyok, hogy egy ötvenest képes vagyok elkérni (ami ne felejtsük el, hogy AZ ENYÉM. A 300 Ft -ot talán már többen megértik). Igen, valóban az vagyok általában is, de ilyenkor különösen. Ugyanis ne felejtsük el azt sem, hogy azért bérletvásárláskor az aprón, meg ilyen kis címletű papírpénzeken kívül nagyobbat nem igazán tudnak fogni EGY vásárlón. Persze nem csak egy ember megy oda bérletet venni...

Végülis bebizonyítottam nekik az elemi matematika eszközeivel, hogy 4000 - 3250 NEM egyenlő 450 Ft. Ezt beismerték.

Egy embertől tényleg nem halálos dózis ekkora minusz, de pofátlanság mindenképp.
Megoldás: számolni. :)

Üdv nektek, a blog nagyon jó ötlet volt. Sajnos tele lesz történetekkel.
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0