Csak azt nem tudom, hogy a kalauzok sem vettek eszre semmit?
kianisas kommentje, amit a mav.blog.hu-ra irt.

Nos mondok én cifrábbat.
Kelebiáról hoztam felfelé a Belgrád nemzetközi gyorsot. Ez a vonat hajnali 2 óra magasságában indul. A kaller már jó előre szólt, hogy vszeg lesznek a vonaton tolvajok, lehet a vészféket is meg fogják húzni. Nos, Fülöpszállás és Szabadszállás között megcsapolták a vonatot (értsd, nem a vészféket húzták meg, hanem olyan profik már, hogy a két kocsi között lenyúlva egy rövid időre elzárják a légfék vezeték váltóját, lelassul a vonat, ők leugrálnak, és eltünnek a sötétben).
Nos én nem csak lelassultam, hanem meg is álltam, és rögtön felkapcsoltam a világítást a vezetőfülkében és el kezdtem kifelé nézelődni. Az emberünk nyitotta az ajtót hogy leszálljon, de észrevette hogy látom őt. Erre visszahúzódott a kocsiba, én a másik oldalon leszálltam, de nem volt szerencsém, mert ezt ő is észlelte, és az először kinyitott ajtón leugrott(ak), és eltűntek. Felszálltam a z első kocsiba és és elindultam megkeresni a kallert. Az egyik átjáró ajtót nyitva összefutottam vele. Igen rendesen visszahőkölt. Kérdeztem mi van. Azt mondta, kiraboltak egy német ipsét, a zárt fülke alján a furnér lemezt kivágták és az ipse szék alá betett laptopját meglovasították. Az ipse észrevette és felugrott, hogy elkapja őket (a kallerok is ebben a fülkében utaztak). A német ürge kapott a tolvajoktól egy hatalmas pofont és visszaesett a fülkébe, rá a kallerekre.
Nos ezek sincsenek meg azóta sem.
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0