Enyveskéz

Sokáig nem felejtik el a történteket, akik a közelmúltban a békéscsabai kórház baleseti ambulanciája közelében tartózkodtak, amikor egy férfi gázfegyverével hatszor rálőtt ellenlábasára. Senki sem sérült meg ugyan, ám az udvarra és az utcára menekülő betegek és dolgozók némelyike traumaként élte meg az eseményeket.

- A biztonsági szolgálat munkatársai a rendbontásokat, a látogatók között kibontakozó hangos szóváltásokat a legtöbb esetben tudják kezelni, ám egy mostanihoz hasonló, hirtelen támadt lövöldözés meghaladja a kompetenciájukat - mondja Szabó Terézia főigazgató, majd hozzáteszi: a történtek sok tanulsággal szolgáltak, amit a jelenleg kialakítás alatt lévő központi sürgősségi osztály biztonsági rendszerének kiépítésekor hasznosítani fognak. Korszerű riasztórendszert építenek ki, valamint a - várhatóan az egyik legnagyobb betegforgalmat lebonyolító - részlegre megerősített őrség ügyel majd. Többen javasolták fémdetektoros beléptető kapuk felállítását is, ám a főigazgató szerint a mintegy ezer embert foglalkoztató, évente félmillió járó beteget ellátó, számos bejárattal rendelkező kórházban ez kivitelezhetetlen.

A gyöngyösi kórházban 2002 novemberében többen megsérültek abban az összetűzésben, melyet az váltott ki, hogy egy elhunyt roma asszony mintegy félszáz rokona hangos jajveszékeléssel, rendbontásnak is értékelhető magatartással fejezte ki gyászát. Sebes Gábor kórházigazgató elmondta: az incidenst követően a helyi kisebbségi önkormányzattal együttműködve nagyobb hangsúlyt helyeztek a konfliktusok megelőzésére - ennek részeként ma roma származású biztonsági őrök is teljesítenek szolgálatot a kórházban.

Minden atrocitást lehetetlen kivédeni: a közelmúltban a szentesi kórházban egy feldühödött részeg beteg úgy vágott ököllel arcba egy őt rendre inteni próbáló szakápolót, hogy a férfi összeesett, elvesztette eszméletét és agyrázkódást szenvedett. Fenyves Ernő, az intézmény megbízott igazgatója ezzel kapcsolatban azt mondta: nem lehet minden folyosóra egyenruhás őröket állítani.

A nagy visszhangot kiváltó, ám csak ritkán előforduló, legtöbbször indulatvezérelt erőszakos megnyilvánulások mellett a mindennapokban sokkal több gondot és kárt okoznak a tolvajok. A kórházakból mindent lopnak, ami nincs lebetonozva. Az ágytálaktól a villanykörtén keresztül a rézkilincsig, a telefonoktól a virágcserepekig fogyatkoznak a leltári tárgyak - a közelmúltban az egyik budapesti kórház kertjéből a tujákat földlabdástól ásták ki.

Ahogyan a közterületeken, úgy a kórházakban is hatékony bűnmegelőzési eszköznek bizonyulnak a térfigyelő kamerák, ám arra szinte sehol sincs pénz, hogy a nagy területen, számos épületben működő, pavilonrendszerű kórházak minden szegletét bekamerázzák.

A kamerák visszatartó erejét a szegedi városi kórházban már akkor felismerték, amikor másfél éve a kardiológiai osztályon a szívműtéten átesett betegek megfigyelését segítő kamerás betegőrző rendszert kiépítették: bár a cél nem az volt, mégis a működés első napjaiban tetten értek egy kórházi tolvajt. Pajor László főigazgató akkor leszögezte: törekedni fognak arra, hogy az intézmény minél nagyobb részét megfigyelés alá vonják. A kórház nemrégiben felújított osztályain a folyosókat immár több kamera is pásztázza.

Pajor László elmondta: az intézményben az utóbbi időszakban visszaszorultak a kórházi lopások, a kamerák ugyanakkor nem védik meg a dolgozókat a részegen vagy kábítószer hatása alatt dühöngő páciensektől. A pszichiátrián például - az osztály jellegéből adódóan - az átlagosnál több incidens fordul elő. A főigazgató mindezzel együtt úgy látja: a kamerák, valamint az egyenruhás biztonsági őrök folyamatos járőrözése visszatartó erővel bír.

A biztonsági őrökkel kapcsolatban ellentétes álláspontot képvisel Gervain Mihály, az orosházi kórház főigazgatója, aki leszögezi: a közalkalmazottként dolgozó, fehér köpenyben járőröző rendészek mellett egyenruhásokat nem hajlandó foglalkoztatni. Úgy vélekedik: az önvédelmi fegyverrel bíró egyenruhás biztonságiaknak már a jelenléte is provokálja az erőszakos megnyilvánulásokra hajlamos embereket, a lopásokat pedig úgysem tudják megakadályozni.

A kórházakban mindennaposak a magukat rokonoknak álcázó kórházi tolvajok látogatásai. Bevett trükk az is, hogy a tolvajok magukat betegnek kiadva szóba elegyednek a vizsgálatra várakozókkal, érdeklődnek hogylétükről, mindeközben kitudakolják, merre van a szobájuk. Többször előfordul, hogy a tolvajnak éppen a vizsgálaton távollévő beteg szobatársai segítenek összepakolni különböző holmikat, azt gondolván: ezzel segítenek betegtársuknak.

Lipót István, az ország több mint tíz kórházában biztonsági szolgálatot ellátó P. Dussmann Kft. szakmai igazgatója úgy látja: mivel a látogatást néhány éve már nem lehet korlátozni, nehéz kiszűrni az intézményekben a rosszindulatú látogatókat. A szakember szerint a szigorú házirend az egyetlen eszköz, amivel a kórházak élhetnek. Példaként a fővárosi Bajcsy-Zsilinszky és Szent Imre Kórházakat említi, ahol csak azok hajthatnak be az udvarra, akik elfogadják, hogy kifelé a biztonsági szolgálat mind a csomagtartót, mind az utasteret ellenőrzi.

- Régen egy nyugdíjas, cukorbeteg portásnak is volt akkora tekintélye, hogy egymaga rendet tudjon tartani, ma ez olykor a képzett biztonsági őröknek is kihívás - vélekedik Golub Iván, az Uzsoki Kórház főigazgatója, a Magyar Kórházszövetség elnöke, aki szerint a kórházakban megfordulók egy része ma agresszívebben, gorombábban viselkedik, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Hozzáteszi: a konfliktusok eldurvulása nem csak az ágazatra jellemző jelenség. Golub Iván úgy fogalmaz: semmi más nem történik a kórházfalakon belül, mint a közlekedési járműveken, aluljárókban vagy lelátókon.